Bevallom, amikor először hallottam a vizualizációról, azt gondoltam, hogy ez olyan nagyon spirituális dolog, az ilyen földhözragadtaknak, mint amilyen én is vagyok, ez nem való. Abban a hitben voltam, hogy sokkal többre megyünk sportolóként azzal, ha inkább megcsinálunk még száz felülést az „álmodozás” helyett- a célunk végülis az, hogy erősebbek legyünk. A vizualizáció olyan megfoghatatlan valaminek tűnt az én számomra.
Ahogy egyre jobban beleástam magam a szakirodalomba, azt láttam, hogy
a sportolók mentális felkészítésének az egyik alappillére a vizualizáció.
Egy olyan, gyakorlatilag bárki által elsajátítható technika, amelynek a következetes, rendszeres és helyes alkalmazása elindítja a kívánt agyi folyamatot.
Mi az a vizualizáció?
Tulajdonképpen egy irányított képalkotás. Egy olyan, a hétköznapi edzésmunka mellett használható mentális eszköz, amely a képi megjelenítés által mozgósítja az idegpályákat.
A jól végzett vizualizáció során ugyanis pontosan
ugyanazok az idegpályák lépnek működésbe az agyban,
mint amelyek abban a bizonyos szituációban, amit magunk elé képzelünk. Ezzel a technikával tehát egyfajta edzést végzünk, még ha mindezt a szobánkban egy kényelmes karosszékben tesszük is meg egyetlen izzadságcsepp nélkül.
Hogyan vizualizáljunk?
A sportoló tehát nem tesz mást, mint elkezdi lepergetni maga előtt a saját kisfilmjét. Egy olyan filmet, amely egy vágyott szituációt mutat be. Előtte persze jó, ha kikapcsolja (vagy legalább lenémítja) a telefonját és kizár minden olyan körülményt, ami megzavarhatná a folyamatot.
Fontos még, hogy nagyon részletgazdag legyen az elképzelt kép:
figyeljünk a hangokra, a hőmérsékletre, a fényekre, az illatokra. Kapcsoljuk be minden érzékszervünket, hogy a kép valóságos legyen! Azt kell érezni, hogy életre kel minden körülöttünk. Ha jól végezi a sportoló a gyakorlatot, akkor szinte megáll számára az idő, megszűnik a külvilág. Annyira jó ugyanis abban a varázslatos világban fürdőzni! Ahol minden sikerül, ahol minden pontosan úgy történik, ahogy szeretnéd.
Mire jó az vizualizáció?
A vizualizációnak, mint mentális technikának többféle célja lehet:
- pontosítható, tökéletesíthető vele a már begyakorolt mozgássor
- sportsérülés miatti kényszerpihenő alatt dolgoztathatjuk a megfelelő idegpályákat, hogy legalább azok maradjanak edzésben
- a fókuszunkat segít a megfelelő helyen tartani
- növelhető általa a sportoló önbizalma – hiszen itt minden sikerül
Vizualizálás a gyakorlatban
Az egyik sportolómmal olyat „játszottunk” a héten, hogy elétettem egy papírt, amelyre én előre felírtam pozitív tulajdonságokat. Olyanokat, amelyek szerintem kifejezetten a BAJNOK-ot jellemzik. Megkértem, hogy ebből a listából válasszon ki három olyan tulajdonságot, amelyek azt a sportolót jellemzik, amilyenné ő szeretne válni.
Ezekkel a kiválasztott tulajdonságokkal dolgoztunk tovább az ülés során. Minden lehetséges módon lefestettük és megjelenítettük azt a sportolót, aki már ezeknek a tulajdonságoknak a birtokában van.
A kliensem az ülés végén megfogalmazta, hogy bár az elején nem értette, hogy mire megy ki ez a játék, de a végére érezte a teste különböző pontjain megjelenő érzéseket. Úgy fogalmazott, hogy szerinte a vizualizációval tulajdonképpen az agyunkat csapjuk be. Az agy nem tudja, hogy ténylegesen végbement-e a mozdulatsor vagy csak gondolatban.
Persze azért ne gondolja azt senki se, hogy ezzel a módszerrel megúszható az edzés.
A vizualizációra úgy kell tekinteni, mint ami kiegészíti az edzésmunkát azáltal, hogy újra és újra aktivitásra bírjuk az agyi idegpályáinkat.
Hidd el, az a számos világklasszis sportoló, aki használja ezt a módszert, nem véletlenül teszi :). Nekik bevált, neked is be fog. Csak következetesen csinálni kell.