Az 💪önbecsülés 👍 nem más, mint az önmagunkról alkotott kép. Hogy valójában milyennek látjuk saját magunkat: mennyire vagyunk értékesek, alkalmasak, szerethetőek. Talán senki számára sem kérdés, hogy
az egészséges önbecsülés elengedhetetlen a sportban
– önbecsülés nélkül kevésnek érzed magad, tartasz az új dolgoktól és helyzetektől, rettegsz attól, hogy esetleg hibázni fogsz. A versenyzés maga egy rémálommá változhat.
Több hónapja dolgozom együtt egy 16 éves úszóval. A fiatal lánynak komoly tervei vannak a sporttal, nagyon elkötelezett. Elköteleződés nélkül mondjuk nehezen tudnám elképzelni, hogy minden hétköznap – suli előtt – hatkor már a medencében legyen valaki. És persze miután végzett az iskolában, újra visszamegy az uszodába. Fegyelmezett, kitartó, céltudatos – semmi nem tántorítja el a céljaitól. Minden rendben is volt mindaddig, amíg jöttek az eredmények. De valami egyszercsak megváltozott.
Részletesen kielemezve a helyzetet arra jutottunk közösen, hogy túl magasak (sokszor irreálisan magasak) azok az elvárások, amit az úszó lány saját magával szemben támaszt.
A legkisebb hiba esetén is nagyon durván elkezdni magát bírálni és megkérdőjelezi, hogy egyáltalán alkalmas-e ő erre a sportra ilyen szinten.
Az is megfogalmazódott benne, hogy biztosan a szülei és az edzője is nagyon csalódottak, hogy nem hozza a korábban megszokott eredményeket.
🤟 A sportoló egészséges önbecsülésére nagyon nagy szükség van az ehhez hasonló helyzetekben.
A hibázás ugyanis elkerülhetetlen, olyan nincs ugyanis, hogy töretlen valakinek az a bizonyos felfelé ívelés.
Biztosan lesznek benne kisebb hullámvölgyek vagy legalábbis megtorpanások, amelyeket egész egyszerűen túl kell élni.
Ha egészséges az önbecsülésed, akkor:
✔️Értékesnek, szerethetőnek, elfogadhatónak érzed magad
✔️Tisztában vagy az erősségeiddel, az értékeiddel
✔️A magadról kialakított képed pozitív
✔️Büszke vagy a már elért eredményeidre
✔️Megbocsátasz magadnak ha hibázol (elfogadod a hibát)
✔️Szívesen kipróbálsz új dolgokat
A közös munka során először arra kértem a sportolót, hogy figyelje meg, hogy hogyan beszél saját magához. Az önmagunkhoz intézett szavak ugyanis jól jelzik, hogy hogyan látjuk saját magunkat, mit gondolunk saját magunkról! Elkezdtük összeírni, hogy milyen szituációkban milyen bíráló mondatok zakatoltak a fejében és
ezeket a negatív belső monológokat kezdtük el együtt átírni olyanokká, hogy azok megerősítőek legyenek.
A cél az, hogy kialakuljon egy pozitív belső beszéd: egy olyan, amelyik nem bírál, hanem elfogad a hibákkal együtt.
Ezzel párhuzamosan azt a feladatot is megkapta a sportoló, hogy tanulja meg nyugtázni az elért – akár apró, jelentéktelennek tűnő – sikereit. Hajlamosak vagyunk ugyanis arra, hogy természetesnek veszünk olyan dolgokat, amelyek szokássá váltak, egész egyszerűen észre sem vesszük ezekben a helyzetekben, hogy sikerrel megoldottuk a feladatot vagy leküzdöttük az akadályt. Pedig ezen apró dolgoknak a tudatosítása segít abban, hogy magunkat értékesnek, kompetensnek érezzük.