⚠️Tapasztaltál már olyat, hogy annyira nagy a nyomás rajtad, hogy hibát hibára halmozol?
⚠️Volt már úgy veled, hogy a máskor könnyedén vett akadályok megmászhatatlan hegyként tornyosulnak előtted?
Ha sportoló vagy, akkor a fenti kérdésekre bizonyára „igen” a válaszod. Ilyenkor mondjuk azt, hogy
a sportoló az eredménykényszer, a teljesítménykényszer miatt nem tudja hozni a tőle elvárhatót.
Azaz nem a fizikai vagy a technikai felkészültsége a hiányos, hanem van benne egy mentális blokk, ami megakadályozza őt abban, hogy megmutathassa mindazt, ami mondjuk edzésen simán megy neki.
Mentális blokkok
🆘Az én sportolóim is küzdenek ezekkel a mentális blokkokkal. Többen ezt úgy fogalmazzák meg, hogy ilyenkor egész egyszerűen lefagynak. A sport mentáltréning ülések alatt ezek feloldásán dolgozunk közösen. A sportolónak meg kell értenie, hogy nagyon nem mindegy, hogy a figyelmét mire irányítja. Persze könnyű ezt mondani -⁉️ mintha a figyelmünk irányítása egy kapcsolóval működne ⁉️
Hogy megértsük, hogyan működik az elménk, miképp történhet az, hogy egyszercsak leblokkolunk, vegyünk példának egy büntetőrúgást.
Mire irányítod a figyelmedet?
⚽️Ott áll szemben egymással a kapus és a büntetőt végrehajtó játékos.
Feszülten figyeli mindkettő a másikat.
Minél inkább magára a hálóőrre irányul a játékos figyelme, annál kevesebb energia marad az egyébként tökéletesen begyakorolt mozdulatsor pontos kivitelezésére. Pedig egy ilyen helyzetben a fókusz éppen hogy a mozdulatsorra kellene, hogy essen és nem az egyéb külső körülményekre.
Miben segítenek az automatizmusok?
✔️Ezen a ponton át szoktam beszélni a sportolóimmal, hogy miért fontos a mozdulatsorok begyakorlása. Azért, mert akkor azok végrehajtása „automatikusan”, nagyon kevés energia felhasználásával képes megvalósulni. És ekkor az egyébként véges energiánkat csak egy kis részét használtuk még el, azaz bőven marad energia az adott helyzet által megkövetelt egyéb körülményekre is.
Ilyenkor segíthet, ha a sportoló emlékezteti magát arra, hogy hasonló helyzetben már vagy ezerszer jól vizsgázott korábban.
Vélt vagy valós a félelmed?
✔️A sportolóimnak szoktam javasolni, hogy próbáljanak meg a rájuk helyezedő nyomásra úgy gondolni, mintha az csak egy illúzió lenne. Az agyunk ugyanis nem képes különbséget tenni a vélt vagy valódi veszély között és sajnos a magunk által kreált veszélyhelyzetre ugyanúgy reagál, mintha az egy valódi fenyegetettség lenne. Nem mindegy, egy-egy ilyen kiélezett helyzetet a sportoló vajon fenyegetésként él-e meg („jajj, csak nehogy elrontsam!” vagy „legyünk túl rajta”) vagy mondjuk képes meglátni benne a leküzdendő akadályt vagy a kihívást. Érdemes ez utóbbira törekedni. Ilyenkor ugyanis a fókusz magára a folyamatra és nem az eredményre fog irányulni.
A hibázásból te szoktál tanulni?
✔️Egy harmadik dolog, amit át szoktunk még beszélni az az, hogy a sportoló megértse, hogy a hibázás elkerülhetetlen.
A hibákból igenis lehet és kell is tanulni.
Én személy szerint szeretek folyamatban gondolkodni és ezért használok a sportolóimnál egy olyan munkafüzetet, amelyben többek között van egy naplózós fejezet is. Ide kerülnek be szép sorban azok az edzéseken és mérkőzéseken megélt helyzetek, amelyek jól vagy éppen nagyon nem jól sikerültek. Ezeket megfogalmazzuk, kimondjuk és leírjuk. A hibákból való tanulásnak ez az első lépése. A tudatosítás, a tettenérés.
📌Abban hiszek, hogy a sportoló akkor lesz képes a tőle telhető maximális teljesítményt nyújtani, ha nem nyomja őt agyon a hibázástól való félelem. A sport mentáltréning során elsajátíthatja azokat a technikákat, amelyekkel képes lesz magát felszabadítani és képes lesz hosszú távon is élvezni azt, amit csinál. Végülis a sportot minden bizonnyal azért kezdte el még annak idején, mert örömét leli a játékban.