Te is úgy vagy vele, hogy azt érzed, egy helyben toporogsz? Tolod az edzéseket, ugyanaz a menetrend napról napra. Kissé fásultan kelsz, hiszen tudod, aznap is vár a fincsi kis kora reggeli erőnléti edzés, aztán suli és délután újra edzés. Minden áldott nap ugyanaz…
Végülis ezt nevezzük komfortzónának, az évek során hozzászoktál, hogy ennek így kell lennie. Van egy sportolóm, akivel már két hónapja együtt dolgozunk és ő pont ezzel a fent leírt nehézséggel keresett meg: úgy érzi, lassan elveszíti az összes motivációt, unja az egészet.
Miben tud segíteni ilyenkor a mentáltréner?
Először is abban, hogy megnyugtatja a sportolót, hogy minden rendben van vele, teljesen „normális” ez az érzés. Miért várnánk ugyanis azt, hogy felfokozott izgalmi állapotba kerüljön, ha a mai nap pontosan ugyanolyan, mint a tegnapi volt? Mitől várunk változást, ha pontosan ugyanazt tesszük ma is, mint tegnap?
A sport mentáltréner persze tudja, hogy a sportolót a
változásra, a változtatásra kell valami módon rábírnia.
Miért is? Azért, mert a fejlődés mindig valamiféle változással kezdődik. Ez azonban nem mindig kényelmes. Lemondással járhat. Nagyobb erőfeszítést igényelhet. Benne van a rettegett kudarc lehetősége. Mi van, ha nem sikerül? Ha kiderül, hogy nem tudom megugrani? A sportoló már a komfortzónából való kilépés puszta gondolatától is elbizonytalanodhat.
Hogyan segíti a mentáltréner a sportolót?
A sport mentáltrénernek itt az a feladata, hogy biztassa a sportolót, tulajdonképpen fogja meg a kezét – akár úgy, hogy mint egy számonkérő partner – „kényszerítse rá” a klienst a változtatásra. Nagyon fontos azonban, hogy apró lépésekkel kell ezt elkezdeni! Itt olyan apróságokat szoktam javasolni, mint hogy próbáljon ki egy új útvonalat az edzésre menet vagy ne sonkás-sajtos kiflit egyen tízóraira, hanem mozarellát paradicsommal.
A sportoló pedig maga is meg fog lepődni, hogy „Jé, ez nem is volt olyan nehéz!”. Legközelebb már komolyabb dolgokat is be fog vállalni és sikerként fogja elkönyvelni magában az első látásra egyszerű feladatot.
Ilyen komolyabb vállalás lehet mondjuk egy
21-napos kihívás, amikor három héten át minden nap tesz valami újat
– akár úgy, hogy minden nap felhív egy-egy olyan régi ismerőst, akivel évek óta nem beszélt, de mégis kedves az ő számára. De meg lehet valósítani a 21-napos kihívást úgy is, hogy elhatározza, ha törik, ha szakad, minden este olvasni fog, lefekvés előtt elolvas legalább 20 oldalt.
Itt azért fontos megjegyezni, hogy olyan kihívásokat adjunk, amelyek valóban kihívások és változást hoznak a sportoló életébe. Ha tehát eddig is falta a könyveket, akkor az olvasás-kihívás nem lesz célravezető az ő számára.
Mit tudunk elérni közösen?
A célja ezeknek a gyakorlatoknak az, hogy a kliensünket kimozdítsuk a megszokottból, hogy érezze, a változás csak úgy tud elkezdődni, ha a körülményeken változtatunk.
Tudatosítani kell a sportolóban, hogy csak abban az esetben tud ő maga fejlődni a saját sportjában, ha nyitott az újra,
ha megvan benne a bátorság. A teljesítmény javulása ezen áll vagy bukik. Ha a sportoló következetes munkával ki-kilép a komfortzónájából, akkor az eredmény nem fog elmaradni.
Én személyesen az ilyen jellegű gyakorlatok előtt azért meg szoktam vizsgálni közösen a sportolóval, hogy hol is van az ő komfortzónája. Onnan ugyanis csak abban az esetben tudunk kilépni, ha van honnan. De ez már egy másik BLOG témája lesz.